Gyermekkori emléke(i)m

Falun nőttem fel, olyan helyen ahol csak két utca volt kibetonozva. Ma már elképzelhetetlen - főképp itt a nagyvárosban - , hogy egyedül jártam óvodába. Nekem nagyon kedves emlék, hogy 4-5 éves koromban rendszeresen a legjobb barátnőmmel kézenfogva, kis piros uzsonnástáskával a vállunkon baktattunk haza. Persze ő a falu végén lakott, én nem messze az ovitól. Már akkor is szerettem beszélni, többször előfordult, hogy úgy eldiskuráltuk az időt, hogy náluk kötöttünk ki. Ebből néha volt is riadalom, apukám bicajon jött értem és már az utca végéről hallottam, hogy engem keres :-)Valahogy sokkal szabadabban éltem mint a mai gyerekek, este 10-kor például könyörögni kellett, hogy másszak már elő a poros árokparti bokorból ahol épp "régészeset" játszottunk és a régi madárcsontokról és elhagyott 20 filléresről azt gondoltuk: kincset találtunk. De ez már egy másik emlék....