Újra itthon és tele ötletekkel, élményekkel. Ha az igazat megvallom ez volt az első olyan komolyabb külföldi utam amikor nem turistáskodtam, hanem egy kicsit mélyebben beleláttam egy másik kultúrába. Sok mindenről tudnék mesélni, ami a munkámat, a szakmámat érinti de itt legyen a varrásé a főszerep.
Valójában már az elutazásom előtt is megfogalmazódott bennem, hogy jó lenne egy kicsit elmélyülni a varrásban, "profibbá" válni és nagyon-nagyon igényes dolgokat varrni. Ez összefügg azzal is, hogy sajnos mostanában nincs annyi szabadidőm mint amennyit szeretnék, így tehát ebben a kevés időben valami igazán klasszat, szépet akarok létrehozni.
A párizsi nők valami hihetetlenek. Egy egyszerű fekete garbót is úgy hordanak mintha az haute-couture csúcsa lenne. Bátran használják a színeket - az egyik kedvenc elfoglaltságunk a kolléganőmmel az volt, hogy a metrón töltött több óra alatt azt számoltuk hány piros kabátot látunk. Azt az igazán élénk piros, puha szövetkabátot.
Mindenki sálat és kendőt hord. Az üzleti partereink öltözködéséből ítélve legalább 50 darab lehet otthon... 
A nők szoknyában és ruhában járnak. Inkább mint nadrágban. Persze mindenfajta verzióban, anyagban és hosszban. A fiatalok csizmával, az idősebbek a kényelmes pumps-al. Főképp a 40-50 év közötti nőkön figyeltem meg a hihetetlen finomságot, a minőségi termékeket. Nem vesznek akármit magukra.
A fiatalok között hódít az a la 50's. A kis, derékig érő kabátok, aminek háromnegyedes ujja van és mell alatt bővülnek. Középen egy nagy szép gomb fogja össze. Dzsörzéből varrott bő, térdig érő ruhákat húznak magukra, amiben bevallom sose értettem, hogy mi a ráció, mert minden lépésnél a hátad közepén köt ki és össze vissza tekeredik.... Mindehhez vastag harisnya, garbó és csizma dukál.
Itt senki sem bámulja meg a másikat, lehet rajta akár kombiné is fekete bakanccsal. Mindez valószínűleg a multikulturális lét egyik jele, Párizs egy nagy olvasztótégely.
Mindenki eszeveszetten sminkel a metrón. Hol az ablaküvegben, hol egy kis kézitükörben megy a folyamatos spirálozás és rúzsozás.
A Champs-Elysée-n megnéztem a 600 eurós cipellőket és egyéb szépségeket. Szívtam magamba azt a párizsi levegőt amely majd ellát egy pár hónapra kellő inspirációval.
Visszatérve az új év, új elhatározásra: igen, mostmár inkább varrok meg egy ruhát mint hármat. De az az egy legyen olyan, amire ha ránéz bárki azt mondja: hűha... És itt a kivitelezésen van a hangsúly. Minőségi anyagokból, hagyományos formákat követve, a varrás minden szépségét és lehetőségét kiaknázva, a kiegészítők széles választékát használva szeretnék egy olyan ruhatárat összállítani amiről árad az elegancia, a minőség és a puhaság.
Már vannak tervek, és a SWAP is ennek jegyében indul. Alapszínem a mályvás pirosas szín lesz, ez köszön vissza mindenen. Pár napon belül "publikálom" a kész tervet :-)
Most igyekszem beszerezni néhány olyan szakirodalmat ami segíti a profi varrásban történő elmélyülésemet. Ezt persze elrontottam: kint kellett volna beszabadulni egy könyvesboltba. Az amazonon találtam néhány kicset érő dolgot, például ezt és ezt amiről kritikákat is olvastam a Patternrewiew-n. Szeretném megrendelni őket és még jobban elmélyülni a profi szabászat és kivitelezés rejtelmeiben
.jpg)
