2008. január 30., szerda

Vive l'haute-couture!

Újra itthon és tele ötletekkel, élményekkel. Ha az igazat megvallom ez volt az első olyan komolyabb külföldi utam amikor nem turistáskodtam, hanem egy kicsit mélyebben beleláttam egy másik kultúrába. Sok mindenről tudnék mesélni, ami a munkámat, a szakmámat érinti de itt legyen a varrásé a főszerep.

Valójában már az elutazásom előtt is megfogalmazódott bennem, hogy jó lenne egy kicsit elmélyülni a varrásban, "profibbá" válni és nagyon-nagyon igényes dolgokat varrni. Ez összefügg azzal is, hogy sajnos mostanában nincs annyi szabadidőm mint amennyit szeretnék, így tehát ebben a kevés időben valami igazán klasszat, szépet akarok létrehozni.

A párizsi nők valami hihetetlenek. Egy egyszerű fekete garbót is úgy hordanak mintha az haute-couture csúcsa lenne. Bátran használják a színeket - az egyik kedvenc elfoglaltságunk a kolléganőmmel az volt, hogy a metrón töltött több óra alatt azt számoltuk hány piros kabátot látunk. Azt az igazán élénk piros, puha szövetkabátot.

Mindenki sálat és kendőt hord. Az üzleti partereink öltözködéséből ítélve legalább 50 darab lehet otthon...

A nők szoknyában és ruhában járnak. Inkább mint nadrágban. Persze mindenfajta verzióban, anyagban és hosszban. A fiatalok csizmával, az idősebbek a kényelmes pumps-al. Főképp a 40-50 év közötti nőkön figyeltem meg a hihetetlen finomságot, a minőségi termékeket. Nem vesznek akármit magukra.

A fiatalok között hódít az a la 50's. A kis, derékig érő kabátok, aminek háromnegyedes ujja van és mell alatt bővülnek. Középen egy nagy szép gomb fogja össze. Dzsörzéből varrott bő, térdig érő ruhákat húznak magukra, amiben bevallom sose értettem, hogy mi a ráció, mert minden lépésnél a hátad közepén köt ki és össze vissza tekeredik.... Mindehhez vastag harisnya, garbó és csizma dukál.

Itt senki sem bámulja meg a másikat, lehet rajta akár kombiné is fekete bakanccsal. Mindez valószínűleg a multikulturális lét egyik jele, Párizs egy nagy olvasztótégely.

Mindenki eszeveszetten sminkel a metrón. Hol az ablaküvegben, hol egy kis kézitükörben megy a folyamatos spirálozás és rúzsozás.

A Champs-Elysée-n megnéztem a 600 eurós cipellőket és egyéb szépségeket. Szívtam magamba azt a párizsi levegőt amely majd ellát egy pár hónapra kellő inspirációval.

Visszatérve az új év, új elhatározásra: igen, mostmár inkább varrok meg egy ruhát mint hármat. De az az egy legyen olyan, amire ha ránéz bárki azt mondja: hűha... És itt a kivitelezésen van a hangsúly. Minőségi anyagokból, hagyományos formákat követve, a varrás minden szépségét és lehetőségét kiaknázva, a kiegészítők széles választékát használva szeretnék egy olyan ruhatárat összállítani amiről árad az elegancia, a minőség és a puhaság.

Már vannak tervek, és a SWAP is ennek jegyében indul. Alapszínem a mályvás pirosas szín lesz, ez köszön vissza mindenen. Pár napon belül "publikálom" a kész tervet :-)

Most igyekszem beszerezni néhány olyan szakirodalmat ami segíti a profi varrásban történő elmélyülésemet. Ezt persze elrontottam: kint kellett volna beszabadulni egy könyvesboltba. Az amazonon találtam néhány kicset érő dolgot, például ezt és ezt amiről kritikákat is olvastam a Patternrewiew-n. Szeretném megrendelni őket és még jobban elmélyülni a profi szabászat és kivitelezés rejtelmeiben

10 megjegyzés:

Ledeczki Anna írta...

Olvasván a leírásodat Párizsról, teljesen beleborzongtam:)) Visszatértek a tavalyi emlékeim! Nekem a férjem dolgozott kint, és tényleg teljesen más így, mint turistaként! Imádom a franciákat, a könnyed eleganciájukat,a játékosan igényes stílusukat,és én is imádom a párizsi levegőt :)) A metróból én a lakásokba bámultam be. A függönyt nem nagyon szeretik az ablakon (megjegyzem én sem). Hát a lakberendezésben is verhetetlenek!
Várom a legújabb, párizsi ihletettségű kollekciódat á la Arcencil!

Kicsoda írta...

Haaat, nekem meg nagyon mas jutott eszembe:-))) Az elso honapok, mikor megerkeztem Amerikaba....sokkent hatott, hogy az itteni nok mennyire dagadtak es igenytelenek. Florida egy eletreszolo csalodas, en ui. Baywatch-on nottem fel:-). Valaki azt mondta nekik, hogy ok akkorak, amekkora meretu furdoruhat hordanak.... brrr, nem sokkollak reszletekkel:-))))
95%-ban farmerben vagy valami ekvivalens gatyaban vannak,szigoruan nemtelenul.
Itt allando kettossegben elek, mert meg igy 2 gyerek utan a jatszoterre jarva is -csak szoknyaban, tuloltozom oket,(amit nagyon gyakran meg is jegyeznek) ugyanakkor azt erzem, hogy sokkal slamposabb vagyok, mint elotte voltam.
Szoval a lenyeg, csatlakozom a minoseg novelo mozgalomhoz. Ez a SWAP nalam most a praktikumrol szol, de igerem a nyariban bedobom magam:-)))))) Varom az okitast!

arcencil írta...

Tegnap este meg is rendeltem a könyveket. Jónak ígérkeznek! Remélem sok ötletet tudok publikálni :-)
Amúgy ez az amazon egész jó! Még a postaktsg sem sok. Bár a szállítási határidőre 02.12-03.30 közötti időszakot írtak :-)))))

hortenzita írta...

Minden szó igaz Párizsról! :-) Én magam is az igényesség és az egyediség mellett teszem le a voksom, főleg mert a 184 cm-es magasságommal nem vehetek fel akármit.
Kíváncsian várom a szakirodalmat: feliratkoztam az RSS-edre. :-)

Kicsoda írta...

Na jo, szoval hatott a dolog;-))A barna szoknyam, amivel ambivalens voltam (igy felkeszen) szet lett szedve es nem lesz himzes rajta, csak szep, egyenes vonalak:-)))))
Pedig, annyira kellene ra valami;-)

Kicsoda írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Kötéltáncos írta...

Pestieknek egy kis segítség: Lehet a Bookstation.hu címén rendelni könyveket az amazonról és más külföldi antikváriumokból. Természetesen tesznek rá hasznot, de nagyon korrekten jönnek a könyvek. Én a Singer Publishing kiadó könyveire kattantam főleg rá és nagyon örültem, hogy 3 hét alatt megkaptam mind a 10-et, ők rendelték meg és értesítettek teljesen korrekten, hogy mehetek érte (könyvenként, mert nem egy csomagban érkeztek, hanem össze-vissza).

A Singer varróskönyvei egyébként nagyon jó ábrákat tartalmaznak, az egyikben például van egy trükk, hogy hogyan lehet egy zsinórt könnyen felvarrni. A Special Purpose talpat (szaténvarró talp) le kell ragasztani egy darabka szigetelőszalaggal (vagy celluxal, mert az átlátszó), amin éppen akkora likat kell ütni, hogy áthúzhasd a lapos zsinórt és már lehet is felvarrni.

Én se szerettem a függönyt, de muszáj voltam felszerelni, mert kiderült, hogy a szemközti virágárus bebámul és tett egy megjegyzést is a családi életünkre (nem zűrös, de mégis ciki, nem?).

KicsiKató írta...

Én a másik véglet vagyok most és vállalom. A jelenlegi élethelyzetem megköveteli a maximális praktikumot és azt kell mondanom, visszatértem tinédzserkorom kordnadrágjaihoz és kényelmes cipőihez. De szívesen nézegetem a csinos-nőcis ruháitokat, szóval csak publikáljátok nyugodtan.

És Zita, vagy bárki, aki tud felvilágosítást adni, hogy kell egy blog rss-ére feliratkozni? Az jelez, ha új post van?

36évi írta...

Jaj, már nagyon vártam, hogy visszagyere és mesélj... :)
Sosem voltam, de nagyon vágyom már oda (ellentétben az urammal), és te ehhez rengeteget hozzátettél. :)))

Ha bármi felbukkan továbbra is az emklékekből, ne fogd vissza magad, iszom szavaidat.

És nagyon várom a munkáidat, imádom, ha valaki ennyira harmonikus. :)

arcencil írta...

Évikém, drága vagy, köszönöm! Remélem mihamarabb te is eljutsz Párizsba, mert egyszerűen látni kell!!!!
Nemsokára jelentkezem újra! :-)