2011. augusztus 31., szerda

Fél évenként egy bejegyzés

Überelem önmagam, ennyi idő még nem telt el két bejegyzés között...
A varrógép sokat pihen mostanában, február óta alig készült valami. Mostanában nem varrok ruhákat. Ha van némi szabadidőm akkor olvasok vagy horgolok/kötök. Ez utóbbiak általában never-ending projektek, szóra sem érdemesek.

Valaki(k) nekem egyszer azt mondták, hogy nő a gyerek és egyre könnyebb lesz, én meg valahogy fordítva látom. Még mindig hitetlenkedek, hogy vannak nőszemélyek akik horgolni/kötni/olvasni tudnak a játszótéren :-) A lányom utálja a homokozót, csakis a magasság vonzza, a nagy gyerekeknek való mászóka és persze a nagylány hinta. Ahhoz persze még túl pici, hogy hagyjam amint egyedül küzdje át magát az egyik toronyból a másikba.
Este 9 után amikor elalszik nekem már nincs erőm varrni. Sose szerettem este varrni.
Így tehát még mindig bizakodok, hogy majd ha nagyobb lesz :-)

Sikerült viszont befejeznem egy olyan UFO-t amit még akkor kezdtem el varrni amikor még Emma meg sem született. Úgy egy éve eszembe jutott, hogy van ez a takaró kezdemény, feltúrtam érte a lakást és nem találtam meg sehol. Teljesen bedühödtem, 3 álló napig kerestem és konstatáltam, hogy biztosan kidobtam. Aztán persze nyár elején ráakadtam és elhatároztam, hogy befejezem. Így lett kész a piniktakarónk, ami egy franciaágy nagyságú és itt már kicsit megtépázta a tengervíz...

2 megjegyzés:

Amaranta írta...

Nagyon klassz lett és édes a lányod. Valahogy olyannak tűnnek a színei mint a most divatos matróz stílusnak (mármint a takaró színei).

És könnyebb lesz majd, ahogy nő, úgy önállósodik, de még 1-2 év, azt bírdd ki. :-)

Utána varrhatsz, köthetsz, ha a csicsergés mellett tudsz majd figyelni :-)

Vacskamati írta...

De jó lett!
Igen, kitartás, mindenféléket mondanak, hogy kisgyerekkisgond- nagygyereknagygond, meg mások olyat, ha nagyobb, majd könnyebb lesz, de hogy Emma épp mit tartogat Nektek...? :)

Én is a gyerekekkel együtt szédülök még mindig az ágyba,s semmi reményem, hogy változzon a helyzet belátható időn belül. Egyszerűbb beletörődni, mint bosszankodni felette.. És még mindig azt mondom, hogy valahol meg fog történni az az átmenet, amikor az állandóan nyakadon lógó apróságból egy alig látott (alig beszélő) kamasz lesz, szóval addig ki kell élvezni ezt is.. :D