2010. december 18., szombat

Két varrás között ...


.. mi is készülünk a karácsonyra.
Az egyik este a régi Magyar Konyhákat bújtam és nosztalgiázva olvastam Janikovszky Éva 1986-os karácsonyi - újévi elmélkedését.... Kár, hogy már nem ír nekünk.

"1987 Új év - új élet

Az év végi hajrában, napnál is világosabban kiderült, hogy ez így nem mehet tovább. Kimutatást csinálni, a kollégáknak apró ajándékokat keresni, a tényszámokat a tényhez igazítani, banánért sorba állni, export teljesítést írni, a bejglihez mákot és diót venni, a vidéki telephelyre pótalkatrészt keríteni, épp amikor a gyerek telefonál, hogy elvesztette a lakáskulcsot és elromlik a telex, és a gépírónő ledarálta az ujja hegyét, ezért csak két ujjal gépel, épp amikor kocsonyahús érkezett a henteshez, de ki tud átszaladni?
Nem. Az új évben új életet kell kezdeni.
Anikó, aki idén ment férjhez, túlóra alatt elhatározta, hogy ultimátumot nyújt be a férjének, aki egy nyereséges vállalatnál dolgozik: ezentúl megosztják a családi élet terheit, ő vállalja a szülést meg a gyest, a férje pedig vállalja a háztartást, és a család eltartását.
Szilvi arról ábrándozott, hogyha ő is, meg a férje is előfizetnének két-két üzeni ebédre, akkor ételhordóban hazavihetnénk a vacsorát, és nem kellene főznie. A kétféle levest össze lehetne önteni, csak javíthatnak egymáson, s a válogatós gyerekei, akik a napköziben mákos tésztát ettek, este válogathatnának a grízes vagy a sajtos tészta között.
Mária volt a leghatározottabb az új életet illetően. Úgy döntött, hogy karácsony este főz egy búcsúvacsorát, és ezzel felmond a családjának. Kiszámította, hogy a férje harmincnégy éve eszi a kosztját, a gyerekei harminckét , illetve harminc éve, a veje és a menye nyolc illetve hat éve, az unokák pedig öt, illetve három éve. Jövőre kivesz egy év jutalomszabadságot, és megmondja a gyerekeknek, hogy hétvégenként hívják meg ők a papát, ő meg addig fogyózik otthon. Legalább leadja azt a fölösleges tizenkét kilót, amit a nagy strapában fölszedett.
Én csak hallgattam a sok fogadkozást, de amikor Barbara, akit ki nem állhatok, hozzám fordult, és a körmét lakkozva megjegyezte, hogy te persze húzod tovább az igát, akkor olyan dühös lettem erre a kis majomra, hogy este amikor hazaértem, összevesztem a férjemmel, és megmondtam neki, hogy én pedig nem húzom tovább az igát.
A férjem kérdezte, hogy hol itt az iga, mire levágtam elé a két teli szatyrot, hogy itt ni!
A zajra a fiam is kijött a szobából és focizni kezdett a szétgurult krumplikkal és a lányom is előkerült a fürdőszobából, ahol egy új arcpakolást próbált ki, és mindketten megkérdezték, hogy mi a hézag?
Erre én kirohantam a konyhába, és a mosogatóra mutattam, ami tele volt a reggeli edényekkel, mert én hétkor mentem el hazulról.
A lányom mindjárt a pártomra állt, hogy nálunk bizony nincs egyenjogúság, mert ő vasárnaponként el szokott mosogatni, de az öccse soha.
Ahá, mondta a férjem, aki igen éles eszű, hát miért nem szóltatok hamarabb, hiszen szívesen segítettünk volna, ha tudjuk, hogy a háztartás nektek ennyire terhes!
Először nem értettem a többes számot, azután rájöttem, hogy a lányára gondol.
Mikor kibőgtem magam, tisztáztuk, hogy eddig én sem tudtam, hogy ez nekem ennyire terhes, csak azt, hogy a lányom sem szeret mosogatni. Családom olyan megértő volt, hogy még vacsora közben elosztottuk a háztartási munkát.
A férjem vállalta a bevásárlást, hogy ne cipekedjek, a lányom megígérte, hogy mihelyt lejár a szoláriumbérlete és befejeződik az aerobiktanfolyam, megtanul főzni, a fiam pedig közölte, hogy ezentúl ő mosogat. Én csak pihenjek.
Azóta két kiló krumpliból másfelet kidobok, az éj leple alatt viszem a kukába a rohadt hagymát és káposztát, a fagyott és mócsingos marhahússal etetem a főnököm német juhászát.
A fiam két csészét, három poharat és egy tányért tört el a szervizből, a lányom már tanul főzni, és csak egy pörköltet égetett szénné, mert éppen akkor hívta fel Norbi, aki ha ügyeletes, ingyen és hosszan telefonál.
Odabent a nők még egyre csak fogadkoznak, hogy az új évben új életet kezdenek. Én eldicsekedtem vele, hogy nálunk már az idén új élet kezdődött.
Csak arról nem szóltam, hogy jövőre talán újrakezdem a régit"
(Megjelent: Magyar Konyha, 1986-os évfolyam, IV. szám)

Miközben olvastam eszembe jutottak a gyermekkorom karácsonyai, főkép a sorbaállás a banánért és a ritkaságszámba-menő mandarin és narancs volt az ismerős. Aztán erről beszélgettünk a párommal, aki erre nem emlékszik, pedig 8 évvel idősebb... Talán itt is a falu-város különbségről van szó?
Ti mire emlékeztek igazán?
A méteres havat inkább nem emlegetem, mert lehet, hogy csak azért tűnt méteresnek, mert én picike voltam...

2010. december 9., csütörtök

Phildar "sapkasál"


Tegnap gyorsan lefotóztam a "sapkasálat" amikor hazaértünk a fagyos szélből. Már vagy három hete használjuk. Nem egy nagy mestermű, de egyrészt a második befejezett kötésem, másrészt igazán nagyon praktikus, jó meleg és Emma nagyon szereti. Körülbelül úgy néz ki benne mint egy erdei manó. (Az ötlet egyébként innen jött)
Bolti fonalból készült, 50% gyapjú - 50% polyamid, dupla szállal.
A minta a Phildar magazinnak annak a számából való ami "super débutante" - azaz totálisan analfabéta kezdő kötőknek vannak benne klassz darabok. A sapi-sál mintáját ide feltettem (erős szerzői jogvédelmű olvasók halkan hördüljenek...)

Kiterítve:

Hátul összevarrva:
Persze lehetne szebben is megkötve, de jól emlékszem a tíz évvel ezelőtt varrt ruhadarabjaimra is....

2010. november 23., kedd

A kis bordó télikabát

Rengeteget dolog készült mostanában, de egyáltalán nem volt időm lefotózni és feltenni őket, mert elég pörgős heteken vagyunk túl / ez az időszak egyébként még mindig tart, és folyamatosan olyan érzésem van, hogy mindennel csúszásban vagyok/
Emma télikabátja már kész lett két héttel ezelőtt, de a meleg miatt nem vetettük be. Végül az Ottobre 2009/01-es számából varrtam meg a pöttyös tavaszi kord kabát mintája alapján a szövetkabátot.


Az anyaga meleg gyapjú, hozzá találtam egy nagyon szuper vatelinnel steppelt bélésanyagot is

így igazán meleg lett a kis kabát. Az ujjába először tettem a vastag bélésből aztán kibontottam és selyembéléssel helyettesítettem, mert nagyon merevvé tette a vatelin. Így most viszont szuper! Könnyű volt varrni, és Emmának is nagyon tetszik.


Már majdnem kész a hozzá való egybe sapkasál, szintén bordó fonalból. És megérkezett a Robeez kiscsizmánk is, így igazán boldog lehetek!

Ráadásul az egész kabát gombostól mindenestől 3.000- Ft-ból jött ki, mert sikerült az olasz méteráru turkálóban beszerezni hozzá a minőségi anyagokat. Mert egyébként egy gyapjúszövet méterára 5.000 Ft/ m felett kezdődik...

2010. november 7., vasárnap

"Pigeon" nadrág Emmának


A kabát szabásminta keresgélés közben találtam rá erre a szuper csizmanadrágra. Volt is itthon elfekvő bordó kordom, így nosza nekiálltam. A varrása is nagyon gyorsan ment. Egy közkedvelt nadrágminta- azaz nincs oldalvarrás /Kicsoda emlékeztek régen mennyit beszéltünk róla?? :-) / - kisgyermek változata egy kis "müszivel" feldobva az alján. Nekem az apródnadrágokat juttatja eszembe a fémgomb és az íves záródás.
Sajnos sehogy sem lett csizmanadrág, sőt még hosszúnadrágnak is hosszú, sajnos 1 centit is lelóg a sarkánál, így Emmán nem tudtam szépen lefényképezni. :-(
Pedig 86-os méretben varrtam (amit jelenleg is hord), de nem baj, majd jó lesz rá február-március körül. Akkor majd csinálok olyan igazi fényképet is!
Erősen gondolkodom, hogy varrok egy ilyet 80-asban is, és akkor tudjuk most is hordani. Nem kell hozzá sok anyag és nagyon kényelmes szabása van, gumival a derekában. Nagyon ajánlom ezt a modellt mindenkinek.
/Az Ottobre 2009/06-os számából való/

2010. november 1., hétfő

Blogajánló - utcagyerek divat lányoknak!

(a blogszerző felvétele, köszönöm, hogy behivatkozhattam!)

Teljesen levett a lábamról ez a franciás-vásottkölök-utcagyerek stílus a la Victor Hugo: Les misérables.
Ha van időtök nézelődjetek a blogon, szerintem szuper ruhákat varr az anyuka.

Les Poupéés Rousses

Többnyire a C'est dimanche szabásmintáit használja

--

Ma én is kimásoltam a kabát mintáját, holnap megyek anyagot venni. Találtam közben egy szuper csizmanaci mintát is az újságban, ahhoz van itthon szép bordó vékony kordom. Este megvarrom! Csak Emma kötött takarója halad nagyon lassan...

2010. október 30., szombat

Télikabát Emmának

Egy másodperc híjján de lecsapták a kezemről a licitált piros télikabátot. Gubbasztok a gép mellett, nézem, hogy mennyi van még hátra, frissítek 10 másodpercenként, hátradőlök, hogy igen az enyém, és erre a "kevesebb mint 1 perc van hátra" alatt került egy vevő. 1 perc alatt gyors licitcsörtét vívtunk és vesztettem :-(
Ezzel együtt jól fel is hergeltem magam, mert 10 napja vártam, hogy lejárjon az aukció - ezalatt semmi más kabáton nem jártattam az eszem, mert ha megnyerem az aukciót akkor fizetnem kell, két kabátra pedig most nincs költségvetés ebben a hónapban.
Itt állok üres kézzel, hideg van és Emmának nincs "igazi" télikabátja. (Persze erre az ismerőseim felszisszenének, hogy Emmának????, neki legalább 4 van, na jó igen, de nem olyan "igazi")

Miután így jól megjártam a használt piacon eldöntöttem, hogy varrok egyet. Egyébként is jövök már neki egy igazi anyuci féle ruhával - eddig keveset varrtam neki, mert olyan gyorsan nőtt, és olyan szépeket sikerült turkálni, hogy nem feccoltam bele se pénzt, se időt.
De most!!! Kapni fog egy IGAZI kislány télikabátot. Sajnos nem tudom félretenni a stílus mániámat. Én mindig is arról ábrándoztam, hogyha lesz lányom szövetkabátja lesz télen.

Az Ottobréban találtam is kettőfélét.
Még nem tudom melyiket készítem el, de mindenképp nagyon puha szövetből, pamut béléssel. Remélem lelek hozzá valami szép anyagot és a jövő héten a hideg őszi estéken megvarrom neki.
Mivel a réteges öltözködés híve vagyok, egy puha polár pulóverrel, alatta hosszú ujjú bodyval szerintem kellően meleg lesz télen is.

2010. október 21., csütörtök

Pöttyös muszlin ruha

Annyira hittem benne, hogy egy szuper ruha lesz! Valójában már tavasszal készre varrtam, de sajnos bő lett (mert fogytam) és nem volt kedvem szétbontani a derekánál. Aztán pár hete összeszedtem minden vegyértékemet(úúúútálok bontani, javítani) és nekiálltam. Pöpecre meg is csináltam, de úgy látszik ez a ruha nem akar engem.
Egy nagyon picit még mindig bő a derekánál, de egyébként is kellene hozzá egy öv. De milyen legyen??? Szélességre úgy saccolom, de a stílusa?? És milyen cipővel vegyem fel? A hagyományos magassarkúimmal szörnyen mamás. A velúr csizmámmal igaz még nem próbáltam fel, de az biztos, hogy amikor felvettem a ruhát és meglátott benne a párom csak annyit mondott: olyan vagy benne mint egy néptáncos.
Na bumm, épp ezt nem akartam. Valamiért népies lett, - ezt én is láttam magamtól ,pedig én franciásat akartam. Olyan kis sikkes, lebegős ruhát.
Ráadásul iszonyat munka volt, dupla muszlin, mászott, nyúlott de én nem adtam fel, bebizonyítom, hogy igen - itthon is lehet szép muszlin ruhát varrni.
Most ott áll a szekrényben (gyűrött nyomai a képen) és nem tudom mi lesz a sorsa.
/Burda 2010/01/109-es modell/